kicsorbult telihold

új internetes keretek között való elérhetőségeimet már úgyis zseniális módon megszerezték azok,akik miatt elvágtam az eddigiek vezetékeit,szóval jelzésnek veszem az élettől,miszerint gyökerek úgyis mindig lesznek,meg kell tanulni nem foglalkozni velük. tehát. íme,itt volnék. kezdetlegesek,szokatlanok,de majd alakulnak. amennyiben van rá lehetőség,tisztelettel megkérnék minden arra hajlamost,hogy

I. ne lopkodjon,nem azért mert nem szoktam még meg,hanem mert magát égeti,és hidd el nyugodtan,az nem áll jól.

II. próbálja mellőzni a jelszavak feltörni próbálását,illetve ne keverjen bele amikor megpróbálja a csillagokat is lehazudni az égről.

III.kezelje tabuként az én magánéletemet illetve érdekszférámat,tekintve,hogy én egyszer sem másztam bele az övébe.

http://sugarcreamanti-americandream.blogspot.com/

elköltözik a blog. lehet,hogy nem fogom bírni és visszajövök,továbbá igencsak könnyen megtalálható leszek továbbra is,mert 3 évnyi masszív személyiség(vissza)fejlődésem található itt,de az okok megalapozottak,mégha gyerekesek is. köszönöm a magánéleti kavarást annak,aki nem bírja összezárni a lábait. én ezt így nem vagyok hajlandó folytatni.

mindenki mást ölelek és tartom szívesen a kapcsolatot,

zsófia 

ha már Valentin nap van,tartoznék néhány vallomással,amolyan téli délutáni,fejfájóssal,széppel. fontos lesz. 

az indigó bögre nem eltört,én törtem szét,elengedtem a legfelső emeletről kihajolva mikor nem jött senki,és megvártam amíg darabjaira hullik. nagyon kedves volt számomra és 3 év alatt sok mindent megélt velem,de mára kognitív sémája lett annak,hogy egy lány még olyan régen mennyire de mennyire félreértett engem. tudtommal a bögre keltette fel először a figyelmét. én pedig nagyon sok ideig színészkedtem ugyanennek az embernek,mert nem akartam,hogy keresztül húzzuk egymás számításait,és tiszta lelkiismerettel mondom,borzasztóan próbáltam túllépni dolgokon és ösztönökön,és így olyanná válni amilyet elképzelt. de nem ment,és mostanra már értem,hogy azért,mert nem is akartam továbblépni dolgokon. ő igen. tiszteltem,talán írigylem is emiatt,nem azért,mert ment neki,hanem mert azt akarta,hogy menjen neki. hiába,vannak emberek akiknek erőt ad a jövőbe tekintés. én sohasem voltam ez a típus,és kénytelen vagyok szembesülni vele,hogy tudatalatt kifejezetten élvezem a saját státuszomat és szerepemet. arra a régi lányra már nem haragszom. nem is keresem a hibát minden egyes megnyilvánulásában. de nem szeretem azt az egykori énemet,aki mások lépései feletti rettegésében olyan olcsón eladta magát és nem volt képes nyílt érdekartikulációra.

ezért örülök,hogy az a bögre széttört.

pedig ugyanebben a témában nem volna sok okom örömre,és talán ugyanúgy félhetnék ezer másik embertől,akikre féltékenykedhetnék,de mint már sokszor mondtam,értelme sincs és hajlandó sem vagyok rá. a legmélyebb érzelmeim függetlenek immár minden társadalmi eseménytől és érdektől,még az enyémeimtől is. szépen lassan minden bekövetkezett,amitől féltem,annyiszor veszthettem volna el akárhányszor csak lehet egy érzésnek múlnia - mégsem múlt. és én? én jól vagyok,köszönöm. többet nem sírok miatta,pont azért amiért afelett sem szokás sírni,hogy zöld szemünk van e vagy A+-os a vércsoportunk. nem idegeskedem,mert minek. egyik katasztrófát sem akadályozta meg az félelem,és nem is fogja,ahogyan az érzést elmúlasztani sem mindezek után. mostmár lehet veszekedni felette,lehet féltékenykedni,gyűlölködni,paranoid képzelgéseket gyártani vagy esetleg valóságosan is szervezkedni próbálni,nem fogja kioltani. úgyhogy mitől tartanék...?

"31 óra az élet " -olvastam ma a Babaszobában Ibsen-től,és persze,hogy sírtam rajta,én szinte mindenen sírok -"éjfélig még 7,az azt követőig 24. 31 óra és végetér a keringő."  ez a jelenet mellesleg a híresneves jelmezbálon zajlott le a drámában - "-De édes Nórám,te úgy táncolsz mintha életre-halálra menne. - De hiszen arra is megy."  

és tényleg arra megy,már régóta tudom és érzem most is,pedig reggel óta rettenetesen fáj a fejem,mégis a szokásos dallam megy benne,'arifureta koigokoro ni ima wana wo shikakete',mondtam egy éve is,mondtam egy éve és mondtam most is,pedig tudjátok,van az az érzés mikor amit egy élethelyzethez kötöttél,idővel átalakul csakis rád jellemzővé magadban és már téged jelöl,nem azt az egészet. sokszor 31 órányi az egész élet,31 órányi jelmezbál,legalábbis régen azt hittem,mostmár rájöttem,hogy talán igen,de az egyetlen tartós jelmezed te magad vagy,és azokban a pillanatokban is amikor fáj,eszembe jut,hogy mindössze néhányszor 31 órányi keringő még.

                                                                 boldogot! : D 

...és idén sem küldtünk rágalmazó illetve zsaroló leveleket az iskola nyújtotta anonim kézbesítési lehetősége kihasználva,ó hogy az a... 

"louis creed nem volt pszichiáter,de annyit tudott,hogy az emberi lélek talajában vannak rozsdás,félig elásott titkok,amikhez a gazdájuk kényszeresen vissza-vissza tér,és rángatja őket,hiába sebzik véresre a bőrét.

ezen az estén sikerült csaknem végleg kirángatnia a magáét,mint valami félelmetes-nevetséges,romlott fogat. végre kinn van - és az az utolsó mérgezett idegsejt már csak hadd maradjon benn,és ha létezik irgalom,nyugodni fog. legfeljebb csak a legmélyebb álmában mozdul meg."

akármiféle földalatti harc is,vár még egy darabig. 

 blogcím visszaváltva,cantarella ott oldalt található ---> 

ami viszont fontos; 

vannak helyzetek,szócsaták,játékok,ha úgy tetszik párbajok az életben,amikben az a közös és hátborzongató,hogy nem úgy mennek,mint ahogyan nagyátlagban elképzeljük a konfrontálódásokat. nincsenek arrogáns mosolyok a másik fél elbizonytalanítására,nincsenek szemrehányások,vagy újra és újra előásott érvek amivel egymást kerülgetve magyaráznák a helyzetet,ahogyan a fokozatosan mélyülő sértések és sérülések is éppúgy hiányoznak a dramaturgiai tetőpont előtt. vannak helyzetek,mikor egy szívdobbanásnyi idő töredrésze alatt dőlnek el az erőviszonyok,és annyi az egész maga,és ott nem tudsz sem magyarázkodni,sem szerepekbe bújni. minden azon a bizonyos szakadásig feszült pillanaton és az azt követő ügyességen múlik,nem több egyetlen ösztönös ütemnél - és ezekre nem lehet felkészülni,mert hiába tervezel meg fejben minden lehetséges alternatívát az akkori helyzetre,nem lesz időd a gyakorlathoz nyúlni segítségül,csak a másodperc hozza magával mindazt ami a valódi életképesség.

és én éppen ezért félek. 

véglegesen eldőlt bennem a kérdés személyes véleményt illetőleg,miszerint ez az egyik legszebb állat a földön,esküszöm annyira vérlázítóan bűnrondán ocsmány,hogy már gyönyörű.

                ajj de meg akarom bökdösni egynek a pociját 

nem akarok tagja lenni ennek a klubbnak,hiába fogadnál el tagnak;

már lassan én vagyok a hülye és a nevetséges amiért beengedem ezeket az információkat egyáltalán az életembe,mi több,hatással vannak rám és éppen ezért sokadjára beszélek/írok róluk. megfogadhatnám,hogy ez az utolsó alkalom,talán meg is teszem,de pillanatnyilag már megint nem tudom magam visszafogni,és igen,köszönöm a kérdést,újfent leszakad az állkapcsom a közvelen és a nem is annyira közvetlen környezetemre tekintve. ennyi véleményt vállalni képtelen,buta,szó szerint buta embert,akik csak akkor képesek megmozdulni és felháborodni mikor valami nem hullik ingyen az ölükbe,tényleg,fárasztó.

egyébmás;

Kornél megpróbált megtanítani fánkot sütni,de nem szuperáltam benne,úgyhogy elmentünk a boltba,az viszont úgy nézett ki mint amelyik túléli majd jelenlegi állapotában a mi holttestünk lebomlását is. S. közben szólt,hogy áprilisban hazajön,úgyhogy most örülünk. jövő hétvégén meg Cs. nagyon ki akarja rúgni a ház falát,hogy őt idézzem,szerintem addigra leszek olyan idegállapotban,hogy segítsek is neki,bár ő nagyon nem szeret mióta küldtem neki egy sms-t,hogy nem erőszakolhat meg a buliján,ha nem hozza el kölcsön a matekfüzetét lemásolni. visszaírta,hogy menjek a pokolba. attól még szeretem. olyan nekem mint Razumihin Raszkolnyikovnak.

a jövőre vonatkozó must have jellegű macskatervek (II.generiációs Lidérc,Nero nevű vörös,Bonaparte nevű bármilyen,etc) közül a legősibb az Úton hazafelé-s sziámicica egyszeri megszerzése,bármikor,bármilyen áron az életem során. most,hogy idősebb koromra beláttam,ennek a valószínűsége csaknem végtelen,mégis megkaptam. bögrére festett formában :')